Levizsgáztam: vizsga és ellátás

Nagyon sűrű volt az elmúlt időszak. Én feleltem az interaktív vizsgák technikai feltételeiért (15 vizsga), közben egy GINOP-os kimeneti mérésre is kellett gépeket előkészíteni, valamint én is vizsgáztam. Ez utóbbiról fogok egy kicsit írni, de szeretném érinteni az ellátás (kaja) témáját is.

A képzés

Korábban én is beiratkoztam egy két éves gépgyártás-technológiai technikus képzésre. Eleinte nagyon lelkes voltam, vettem munkás ruhát, saját hegesztőpajzsot (Lidl), mert ami a suliban van abban nem látok semmit, minden órán részt vettem. Sok hasznos dolgot tanultam, elsősorban hegesztés és forgácsolás témakörében. Ebből a hegesztést tartom a leghasznosabbnak, mivel hegesztőgépem még lehet otthon, de egy esztergára biztos nem fogok beruházni.

Nem igazán akarom részletezni miért, de a második évre más csökkent a lelkesedés, ám nem akartam abbahagyni ha már egyszer belevágtam. Az biztos, hogy munka és család mellett délutánonként még órákra járni nem egy egyszerű logisztikai feladat. Ki lehetett volna menni duális képzőhelyre akkor havonta kb. 40k pénz ütötte volna a markomat, de úgy gondoltam, hogy itt helyben az iskolában, oktatóktól ezt jobban el tudom sajátítani. 

A vizsga

A lényeg, hogy május 16-án letudtam az interaktív vizsgát 22-én pedig a projektet (gyakorlat). Mind a kettő jól ment az oktatók rendesen voltak, a gyakorlati feladatok is feküdtek. Az interaktív vizsgákról már írtam, hogy hogyan is néznek most ki, a gyakorlati pedig két műhelyben volt. Kellett esztergálnom hagyományos gépen, valamint CNC programot írni, méréseket végezni a kész munkadarabon, műveleti sorrendet meghatározni, stb. Az egészre 8 óra volt adva, de szerintem mi 4 alatt végeztünk. A csinadrattás bizonyítványátadó 26-án lett volna de szerencsére elmaradt így minden felhajtás és fotózás nélkül sunyiban fel tudtam venni a bizonyítványomat.

Összesen 4-en vizsgáztunk: én és egy kolléga valamint két srác akik már pár éve ebben a szakmában dolgoznak és most már kell nekik róla valami komolyabb papír. Ők egyébként messzi földről jártak be. 

Az ellátás

Nálunk úgy elvárás a dinom-dánom a vizsgákra, hogy ha rákérdezel akkor azt mondják, hogy valami szolid dolog elég, de ha nincs valami akkor jön a lebaszás. Igazából az évek alatt már megtanultam, hogy mi az ami ide kell. Eddig letolás nélkül még nem tudtam ellátást szervezni, mert valami "probléma" mindig volt.

Az első osztályom érettségi vizsgájánál amikor egy szülő sem tudott/akart segíteni akkor eldobható tányérokat hoztam, mert mivel én is vizsgáztattam nem lett volna időm mosogatni, stb. Nemvoltjó! Egyébként ez már alap, hogy a szülők nem segítenek be semmit az ellátásba, nagy öröm, ha behozzák az osztálypénzt vagy csak néhány tízezer forinttal maradok benne.

A második osztályom vizsgájánál már rutinosan mindenre rákérdeztem, előtte felmértem a terepet, hogy tényleg vittek-e terítőket, tányért, villát, stb. a terembe. Nemvoltjó! Mert nem vittem kávét külön egy másik helyiségbe ahol a bizottságot fogadták, de mondjuk pont ezért kérdeztem meg, hogy hova terítsek, stb.

Azért az tud bosszantó lenni, hogy te mindent próbálsz jól megcsinálni de valami apróság miatt amit nem mondtak vagy nem tehetsz róla megy a hepaj. Demotiváló nagyon, úgyhogy az időmből már nem áldozok olyanra, hogy pogácsát süssek (pedig csináltam), bevigyem a kávéfőzőmet és a csészekészletet, stb. 

Most úgy tcsináltam, hogy az iskolai büfében rendeltem 1 kg kenyérből retro szendvicset valamint 1 kg pogácsát. Ezt reggelire ill. tízóraira szántam. Szintén feltettem az asztalra kb. 1 kg vegyes linzert, ásványvizet, gyümölcslevet, szénsavas üdítőt. Ebédre rendeltem hidegtálat 6 személyre (sokféle hús/zöldség, vegyes köret, francia saláta).

Köszönetképpen a vizsga végén a külsős tagok kaptak egy üveg bort, az oktatók pedig egy pár füstölt mangalica kolbászt, ami furcsán hangzik de szerintem jó ötlet volt és örültek is neki. Én is örülnék! :-) A kaja annyira bőséges volt, hogy a végén kb. 12-en laktunk jól belőle és jó pár szendvicset még szét tudtam osztogatni a technikai dolgozóknak. Árat nem írok, mert igazából ezt felfogom úgy, mint tandíjat, most nem tanárként szerveztem ezt, hanem tanulóként, így nem siránkozok, hogy mennyivel ragadtam benne.

És most kivételesen nem is kaptam lecseszést semmiért!