Tanév végi kirándulás

A feleségem imád programokat szervezni, így a tanév után egyből elő is állt egy ötlettel, hogy hova menjünk: Vizsoly, Boldogkőváralja, Hernádcéce. Vizsolyban van egy híres biblia és mézmúzeum, Boldogkőváralján van egy vár és a Castrum Boldua étterem, Hernádcécén pedig egy távoli rokon gondozásra váró sírja. Helyileg ezek kb. egy kupacban vannak, így csak el kell jutni odáig.

Indulás

Az indulással nem volt semmi probléma. Előző este bevásároltam zsemléből, reggel csináltam 8 szendvicset, mellé raktunk még egy kis nassolnivalót és kész is volt a juss. A csomagtartóba beraktam még egy hűtőtáskát jégakkukkal, abba ment az innivaló. Elég egyszerű volt az út oda, néhányszor kellett letérni csak a főútról. A hegyekben azért vigyázni kellett, mert éles kanyarokkal tarkították, valamint sokan csak lassan mertek menni a nyílegyenes részeken is, úgyhogy extra türelemre is szükség volt.

A Vizsolyi Biblia

Miután megtaláltuk a turisztikai központot - ami egyébként postaként is funkcionál - már sínen voltunk. Nem mi voltunk az egyedüli látogatók, hanem egy busznyi fiatal is ott lébecolt osztálykirándulás gyanánt. Vettünk egy hűtőmágnest és a belépőket. A pontos árra már nem emlékszem, de szerintem 6-7 ezer forint lehetett négyőnknek. 

Először a templomba invitáltak minket ahol a tárlatvezető orgonázott egy kicsit, énekelt, majd elmondta a templom és a biblia történetét. A kiránduló osztállyal nagyon megértették egymást, mert egyházi iskolából jöttek. Igazából annyiból állt az egész, hogy ki volt állítva a Károli biblia és még néhány másik biblia valamint jó pár freskót restaurált állapotban lehetett megtekinteni. Érdekes volt, ilyet is láttunk. A gyerekek is elvoltak.

Ezt követően kimentünk a templomkertbe ahol a templom életéhez kapcsolódó emberek szobrai és szép virágok, fák voltak. Innen mentünk be a nyomdatörténeti kiállításra. Ott az abszolút érdekesség az volt, hogy ki lehetett próbálni a nyomdagépet. Mind a négyen nyomtattunk magunknak egy lapot. 10+ éve még lehetőség volt arra, hogy úsztatott lapot készítsünk és arra is nyomtassunk. Ma már csak sima A4-es lapra lehet, nincs lapkészítés. 

Mindent összevetve érdekes volt az egész de nyilván nem olyan hely ahova évente visszatér az ember.

Mézmúzeum

Szintén Vizsolyban található a mézmúzeum, ami igazából egy méhészet bolttal és körbevezetéssel. Gyalog indultunk el a templomtól, de pár száz méter után visszafordultunk a kocsihoz, mert a gyalogos út a helyi rezervátumon keresztül vezetett volna és bár bátrak vagyunk de azért nem annyira. Úgyhogy végül is kocsival közelítettük meg a helyszínt.

Bementünk, szétnéztünk a boltban, kóstolgattuk a különböző mézeket, megnéztük a kiállítást a méhészeti eszközökből. Sokat kellett várnunk, mert pont előttünk vittek le a méhekhez egy csoportot. Kb. fél óra várakozás után mi is elindultunk. A körbevezetés annyiból állt, hogy megnéztük a kaptárokat, kinyitották őket, meséltek róluk. A második felében pedig egy apiterápiás házikóban voltunk aminek a lényege, hogy a faház falaiban méhek laknak. A házikóba nem juthatnak be, viszont hallhatjuk őket ahogy zümmögnek, búgnak, zúgnak. Érdekes dolog és valóban nyugtató hatású.

Ez is élmény volt. Mindannyian választhattunk egy kis üveg mézet kifelé jövet. 

Boldogkő Vára

A következő megálló a vár volt. Sajnos csak a tűző napon tudtunk parkolni valami mezőn, mert a kiépített parkoló tele volt. Mint később kiderült azok az emberek az étterembe jöttek. Ez nem is csoda, mert valószínűleg ők már tudták azt amivel mi csak akkor szembesültünk: ez a vár egy nagy büdös semmi, kb. rablás érte pénzt kérni. Senkinek nem ajánlom. Az egész azzal kezdődött, hogy siettünk, mert lovagi tornát és udvarhölgyeket ígértek. Ebből semmi sem volt. Ott álltunk és vártunk másokkal együtt, de csak nem jöttek a lovagok, udvarhölgyek. Beöltözött emberekkel sem nagyon találkoztunk.

Volt néhány terem ami jól meg volt csinálva: egy konyha, egy háló és valami étkező szerű. A felső szinten ólomkatonák voltak kiállítva de semmi interakció, nézni lehetett őket, és ha lett volna hozzá kedvünk akkor megsárgult lapokon olvasni hozzájuk. A közlekedés sok helyen kb. életveszélyes, kiálló kövek amik a talpunkba álltak. A pince rész pedig egész egyszerűen egy lepukkant kupleráj. Elvileg ott lett volna valami interaktív tábla ami nem működött, szét volt törve. Az étteremhez az átjáró egy redvás raklappal volt eltorlaszolva. Nagyot csalódtunk az egészben pedig nem kevés pénzbe került a belépő. 

Castrum Boldua középkori étterem

A vár nagyon elvette a kedvünket úgyhogy kellett egy hely ahol jobb hangulatunk lesz, így átmentünk az alatta lévő étterembe. A kedvesem már kinézte otthon ezt a helyet, hogy ki lehetne próbálni. Ki is próbáltuk. 

Az egész hely egy pincének tűnik, kicsit sötét. Helyet foglaltunk és egyből hozták az étlapot. Nagyon szomjasak voltunk így először italt rendeltünk majd ételt. Én egy kancsó szódát kértem, mert nem vágytam édes ízekre, csak hideg szomjoltóra. Nem jártam rosszul. A többiek nagy pohár szörpöt kértek, ők is elégedettek voltak. Az italokat agyagpoharakban hozták ki. Az innivaló után kaptunk egy tál citromos vizet kézmosónak. 

A kisfiam egy tányér húslevest kért, a feleségem és a kislányom csirkemell csíkokat zöldséggel és krumplival, én pedig kolbászos, hagymás, szalonnás karajt krumplival. A főételt egy nagy fatálcán hozták ki és arról lehetett szedni magunknak kisebb fatányérokba. Nem voltunk tisztában az adagok méretével, így egy kicsit túllőttünk a célon elég lett volna kevesebb is. Nagyon finom és bőséges volt minden, ár érték arányban pedig egyáltalán nem mondanám vészesnek. Egy szép adagot félretettünk apósomnak, egyet pedig magunknak. Ez a hely feltöltött minket a borzalmas várlátogatás után és míg oda soha nem térünk vissza ide biztosan.

Hernádcéce

Az étterem után elmentünk a hernádcécei temetőbe a már említett sírt helyretenni. Ez nehezebb munkának bizonyult mint gondoltuk, mert nagyon ellepte a gaz. Azért megtettük amit lehetett és ültettünk friss növényeket is. Itt is csináltam sok képet de azokat nem teszem ide ki, csak egy 20X-os zoomos képet a faluhatárról.

Összegzés

Hazafelé még megálltunk Tokajban fagyizni egyet de akkor már nagyon fáradtak voltunk. Este 19-20 között értünk haza és jól esett kicsit ledőlni pihenni. Éhesek nem voltunk. Mindent összevetve szép és tartalmas nap volt. Sokszor puffogok amikor a feleségem előáll ilyen ötletekkel de menet közben mindig rájövök, hogy egyébként ezek tök jó dolgok.