Zajlanak a hétköznapok

Az elmúlt néhány hétben igazából csak zajlanak a hétköznapok. A téli szünet után nagyon nehezen sikerült megint felvenni a ritmust a munkahelyen, de azért sikerült. Külön meglepetésként ért az a bejelentés, hogy nekünk is lesz fizetésemelés, nem csak a pedagógusoknak. Erre egyáltalán nem számítottam, mert ugye mi oktatók vagyunk, de hát tavasszal választás, így kellenek a jó pontok mindenkinek.

Tehát mik is történtek? Kaptam fizetésemelést. Igazából rám is fért, mert akárhányszor csak elmentem a boltba mindig feltűnt, hogy egyre kevesebb dolgot tudok elhozni ugyanazért a pénzért. Ez az érzés így remélhetőleg mérséklődik egy kicsit. 

Összevágtuk még egy adag fát, így már tele van a tárolónk. Ezt a telet már simán kibírja. Van még vagy 7-8 m3 ami a következő szezonra marad, nyáron pedig rendelni kellene az az utánira. Szeretem, ha 1-2 évre előre megvan a tűzifa, mert sosem lehet tudni, valamint jól ki tud száradni.

A gyerekek járnak iskolába, óvodába. Jön a báli szezon, így beindult a kéregetés, hogy mindenki ajánljon fel valamit a tombolára, valamint menjünk el és vegyünk pártoló jegyet is. Veszünk pártolójegyet és felajánlunk valamit, de bálba nem megyünk. Tavaly megcsináltuk, hogy két belépő jegy áráért vettünk pártolójegyet és csak néztek. Mondtam, hogy örüljenek, mert ez a legtisztább támogatás, mert nem kell költeni két fő ellátására. Kapott is a gyerek ajándékba egy tornamezt aminek más méretű a rövidnadrágja mint a felső része. :-)

Ebből talán kiderül, hogy nem vagyunk nagy bálosak, egyszer voltunk de nem a mi világunk. Szerintem mi kapunk annyi ingert a munkahelyen, hogy egyszerűen már nem vágyunk tömegbe, hangos buliba, stb. Inkább csendben otthon lenni, vagy az egész családdal elmenni valami nyugis helyre (állatkert, hegy, séta, stb.). Étterembe se nagyon megyünk. Most éppen parázok, mert meghívtak minket és egyszerre vágyok és nem is. A két gyerek mit fog enni? Megeszik amit kérnek? Jól fognak viselkedni? És bár vendégek leszünk, nem mi fizetünk, de a borravaló témája mindig felhúz.

Én olyan vagyok, aki nem érti, hogy miért kell borravalót adni. Azt értem, hogy valahogy belekalkulálják a bérükbe is, de szerintem ez rossz. Főleg amikor még nem is dönthetek róla, egyszerűen felszámolják a szervízdíjat. Agyrém. Futároknál ugyanez. Kifizettem a szállítási díjat, miért kellene adnom valamit? Nyáron szoktam egy hideg top-joyt, jégkrémet, stb. Pénzt soha. Valamint olvasom, hogy nagyvárosokban emberek futárral ételt is rendelnek, azok meg el is várják a jattot. Agyrém. 

Na de visszakanyarodva a hétköznapokhoz. Tönkrement a feleségem pendriveja. Decemberben kapta tőlen, direkt utánaolvastam, hogy valami megbízható gyors kütyüt vegyek. Mindenki ezt ajánlotta, rosszat nem olvastam róla. Erre alig használja pár hetet és meghalt. Csatlakoztatja és semmi. Sokat én sem tudtam kezdeni vele. Nyilván a legfájdalmasabb veszteség az a rajta lévő adatok voltak, mivel volt olyan cucc ami csak azon volt meg. Tartja a mondás, hogy amiről nincs mentés az nem fontos adat. Én ehhez is tartom magam, de sokan még mindig nem. Így jártunk.

Körülbelül így zajlanak most a napok. Semmi extra.